Szonda Ipsos: a parlamentmentes időszak használt a politikusok népszerűségének.

Nézzük objektíven és ennek megfelelően derűsen a tényeket!

Ennek a büszke, derék, dolgos országnak a politikusai, akiket mi a Zemberek választottunk meg, (bár konkrétan csak talán egy tucatnyian kerültek be azért, mert őket x.y.-nak hívják, a többieket A párt, Bö párt, C párt vagy D párt juttatta be), ha eltűnnek a szemünk elől egy időre, akkor máris szeretetre méltóbbak. Olyanok, mint a fogfájás. Amikor megszűnik, mondjuk egy feles jótékony hatásaként, akkor máris hiányzik. Kezdjük megszeretni... vagy amikor a család táborozni külddi a cudar rossz kölköt. A kibaszottat. Met már nem bírják. Aztán mire hazajön, már türelmetlenül várják, mert hiányzott....

Sólyom úr szerepe egyébként tényleg végtelenül egyszerű: magát a  tisztséget, amit betölt, mindenki világnézeti hovatartozástól függetlenül elfogadja és szereti. Ő az Elnök úr, a Főűsámán, a FőűtisztviselŐ, a Főűzöld, a Főűbemondó. Tiszteljük. Szeretjük. Ha azonban elnökösködik, sámánkodik, tisztvisel, zöldül vagy éppen bemond, akkor a fél ország ijjedten bebújik a vackába és morog. Egyszerű az összefüggés nem?

Hasonlóan a Gyurcsány és az Orbán urakra is működik a dolog. Saját tábornál állnak valamilyen népszerűségi értéken, ha nem csinálnak semmit, akkor az ellenfélnek a szimpátiáját is egyre inkább élvezik...ha csinálnak valamit, akkor nyilván a saját tábor megbocsátóan kerekít még mindíg felfelé....az elleddrukkerek viszont rákezdenek a k ú r v a  a n y á d...k ú r v a  a n y á d...k ú r v a  a n y á d...k ú r v a  a n y á d...kezdetű örök(pirosfehér)zöldre.

Ami a boldogságot jelenti a mostani kutatási eredményekben, hogy ez az összefüggés, mármint, hogy a nem dolgozok, nehogy észrevegyék a hibámat, most már a tartalékos segéd politikus helyettesekre is igaz. Már pedig a jó politikus az, aki a többségnek tetsző dolgokat teszi. Attól népszerű lesz, és onnantól fogva bármit is tesz, az már a többségnek fog tetszeni. Tehát van kiút:

Jelenlegi politikusaink sokáig nem csinálnak semmit, mire mi úgy megszeretjük őket, hogy már mindenkit jobban fogunk szeretni, mint amennyire nem. Onnan kezdve meg úgyis mindent megbocsátunk, ha esetleg mégis csinálnának valamit.

Háhááá. Itt a felvilágosodás! Mégiscsak a kárpátmedencében laknak a zsenik, nem is véletlenül áldotta Isten ide a magyart!