(A képen szerb lányok tüntetnek Belgrádban)
5 éve, üzleti úton jártam Pristinában.
Mivel ismert volt, hogy cégünk tárgyalásokat folytat, ráadásul ezen tárgyalások végkimenetele az albánoknak kedvezhet, ezért a repülőtérről a szállodáig többször is autót kellett váltanunk. Vendéglátóink csak így tudták garantálni a biztonságunkat.
A helyi lakosság biztonságát pedig csak aképpen tudta garantálni az ENSZ felügyelete alatt működő ideiglenes nemtudommicsoda, hogy minden albán mellett állt egy KFOR katona - a szerbek mellett pedig kettő. Hummerből és géppuskás Land Roverből pedig egy-egy kereszteződésben több volt, mint egy hollywoodi világféltő gigaprodukcióban összesen.
Az utcaképre visszagondolva, a flashek domináns elemeit kéviseli a rengeteg munkanélküli, az utcákon csoportokba verődve beszélgető és cigarettázó férfi, valamint a szinte minden ház ormán kötelezően díszelgő kicsi szabadság szobor (Igen: a new yorki replikája). A nagyobb utak Clintonra voltak átkeresztelve, sok házra volt kitűzve az amerikai zászló.
A hatalmas szegénység ellenére egy boldog, a jövőben hihetetlenül erősen hívő NEMZETET ismertem meg az alatt a néhány nap alatt.
Ennek a NEMZET-nek a jövőbe való hitét egy dolog táplálta: hogy egy nap függetlenek lesznek.
A többi statisztika. (95%-a lakosságnak albán, a szerb kisebbség kivételével mindenki muzulmán, stb...), Valamint történelem.
Amihez én nagyon nem értek. Mindezek fényében mégis valami olyasmi fogalmazódik meg bennem- nyilvánvalóan a személyes élmények hatásának is köszönhetően, hogy a koszóvóban történtek bármiféle összevetése a közel egy évszázaddal korábban Erdéllyel és a Felvidékkel, Vajdasággal, Kárpátaljával történtekkel, nos, az pusztán dőreség.
Szerintem Koszovóval most emelkedett a Globális Boldogság Index.
Szerinted?
Utolsó kommentek